Iskolánk története

Alig néhány évvel a Hermina-kápolna felszentelése után – 1896-ban – kezdte meg működését a telek Hungária úti frontján a „Herminamezői  négyosztályos vegyes iskola”, amely a mai iskolánk egyenesági felmenője. Ennek az intézménynek már tizenhat tanterme volt, s igazgatóját Zimmermann Antalnak hívták, aki a későbbiekben „Hungária úti fiú- és leányiskola” néven tovább működő iskola vezetője is volt. Itt már 1896-ban 116 kisdiák tanult, és számuk - párhuzamosan a városrész benépesülésével - egyre gyarapodott, így hamarosan meghaladta az ötszázat (1902-ben már 254 fiú és 384 leány járt az elemibe).

A századforduló után hivatalba került Bárczy István budapesti polgármester idején folytatódtak a millenniumi évben megkezdett nagyarányú építkezések.
1907 és 1911 között 58 iskolát adtak át, többségüket óvodával és pedagóguslakásokkal is kiegészítve.
A székesfőváros törvényhatósága közgyűlésen határozta el, hogy a Herminamezőn, a Hild József tervei alapján romantikus stílusban épült Hermina-kápolna melletti telken, a Hungária úti régi földszintes épület mellé, a  Hermina út felől megközelíthető telekrészen emeletes iskolát építtet.
A közgyűlési határozat alapján a közmunkatanács pályázatot írt ki egy a környezetbe illő iskolaépület megépítésére.
A pályázatot Barcza Elek műszaki tanácsos nyerte el, aki megbízást is kapott az iskola megépítésére. 

Az épület 1910-re készült el, és még ezen év augusztusának végére megalakult az első tantestület is
Babirák Mihály igazgató úr vezetésével.

Az iskolában folyó pedagógiai munkát a világháborúk erőteljesen befolyásolták.

1945-ben például hazánk szabadságáért áldozta életét Farkas Imre, iskolánk tanítója. 1946-ban a Községi Népiskola 1. számú Általános Iskolává alakult át, és még az utcát is Május 1. út névre keresztelték.

Az 1950-es évek közepétől a tanulók létszáma gyarapodott, így szűkös lett az iskola épülete.
Az akkori iskolavezetés először délelőtti és délutáni tanítási renddel oldotta meg az oktatást. A kerület akkori vezetői - a  délelőtti tanítás érdekében - az épület mögötti udvaron 1960-ban megépítették az alsó tagozatos tanulók részére a „kis épületet”, amely 2002 decemberéig működött.

Az 1960-as évek végén kezdődött meg a zenei képzés. Számos siker után 1968-ban hivatalosan is Ének-Zene Tagozatú Általános Iskola lettünk. Iskolánk fennállásának 75. évfordulójára igen gondosan szerkesztett jubileumi album készült, amely oldalakon át tudósít a felejthetetlen iskolai rendezvényekről és a magas színvonalú ünnepélyről. 1987-ben a Liszt Ferenc Társaság támogatásával, a tantestület és a tanulóifjúság döntése alapján intézményünk felvette Liszt Ferenc zeneszerző nevét. Ünnepségünkön részt vett Paskay László esztergomi érsek, ifj. Bartók Béla, Kelemen Elemér akkori művelődésügyi miniszterhelyettes, Szokolay Sándor és Forrai Miklós zeneszerzők, valamint Lukin László tanár úr is. Az eseményeket emléknaplóban rögzítettük.

Tanulóink szép sikereket értek el a tanulmányi versenyeken. Kórusaink arany és ezüst okleveleket szereztek az "Éneklő Ifjúság" hangversenyein. 1995-ben az önkormányzat korszerűsítette iskolánk épületében a fűtésrendszert, öltözőket és új tantermeket létesített. Az eredményes zenei oktatás elismeréseképpen, 1996-ban Zugló Önkormányzata Török Richárd szobrászművész alkotását, Liszt Ferenc portrészobrát adományozta iskolánknak. Régi álmunk valósult meg azzal, hogy 1998-ban sikerült kialakítani dísztermünket, amely azóta sok nagysikerű rendezvényünknek adott helyet, ám ennek ellenére a nyolcosztályos önkormányzati iskola kinőtte patinás épületét.

A 90 éves iskola történetének kiemelkedő eseménye volt, amikor Zugló Önkormányzata 2001-ben az intézmény bővítését határozta el, amely már a jövő igényeinek is megfelel majd.

Az építész pedig felébresztette Csipkerózsika-álmából az épületet, hiszen az eredeti tervhez igazodva folytatta az épület bővítését egy új szárny tervezésével. A tervpályázatot a KÖR Építészeti Stúdió Kft. nyerte el. Krizsán András építészmérnök tervezői munkája során figyelembe vette a meglévő értékeket. A bővítés során nemcsak folytatta a hajdan megkezdett építést, hanem néhány finom mozdulattal az idő múlását is kifejezésre juttatta. Az épület karaktere változatlan maradt, megtartotta magasságát, jellemző párkányait és homlokzatképzési rendjét, ritmusát, viszont részleteiben már a mai hangulatot sugározza. Az új szárnyban kellemes előtérből nyílnak a tantermek az alsó tagozatos osztályok számára. Az épületet 2002. december 15-én vették birtokukba tanulóink. A tetőtérben egy kamaraterem is található, amely 2005-ben került átadásra. Az új szárnyba beépített lift biztosítja az épület kerekesszékkel való teljes bejárását, amely tervezéssel iskolánk lett a kerület első akadálymentesített általános iskolája.

Megújult intézményünk történetét a Pedagógiai Programunkból kiemelt részlettel zárom:

„A mi iskolánk Szent-Györgyi Albert idézetét választotta ars poétikájának, mert hiszünk abban, hogy fel kell ébresztenünk a gyermekek tudásvágyát, meg kell szerettetnünk vele a tanulást, és el kell érnünk, hogy tudják becsülni egymás munkáját is…”

Végezetül, e rövid áttekintés végén hadd mondjak köszönetet mindenkinek, akinek része van abban, hogy áll és egyre eredményesebben működik a Liszt Ferenc Általános Iskola; mindenkinek, aki akár fenntartóként vagy pedagógusként, akár alkalmazottként biztosította, biztosítja az iskola zavartalan működését, és akinek  szíve-lelke, akarata, energiája előreviszi az ügyünket, mindenkinek, akiknek aggódása, drukkolása, napi munkája hozzájárult ahhoz, hogy szeretünk itt tanárok, dolgozók, diákok lenni.  

Csigás Zoltán